A háttérsztori: Holnap az iskolámban Mikulásozunk és társai, és megígértem, hogy csinálok valami kis sütit. De! A változatosság kedvéért estére értem haza, és a sütésre őrizgetett tojások is rántottaként végezték, így álltam a konyha közepén, hogy ebből nem lesz sütemény. Aztán összeszedtem magam, és közöltem a nagyérdeművel, hogy én hangoztatom mindig: Kreatívnak kell lenni a konyhában! Így hallgattam saját magamra. Lisztet, sütőport, diót, zsírt, tejfölt vaníliáscukrot, cukrot és hasonlókat kevertem össze egy tálban, és kisütöttem. :D Ha hiszitek, ha nem: a végeredmény magáért beszél.
Tehát a recept részletesen:

Tészta:
30 dkg liszt

15 dkg darált dió

15 dkg kristálycukor

1 cs sütőpor

1 cs vanilin

2 ek zsír

1,5 dl olaj

2tk fahéj

4 ek tejföl

1 tk narancs aroma

3 csepp rum

1 mandarin reszelt héja

Először a lisztben elkevertem a sütőport, nehogy nedvesség érje, onnantól kezdve már nem vagyok precíz. Felváltva kevertem össze az alapanyagokat, míg kellemes állagú tésztát nem kaptam. Ezután deszkán még gyúrtam rajta egy kicsit, majd fél centi vékonyra nyújtottam, és pogácsaszaggatóval tallérokat csináltam. A sütőpor miatt körülbelül a kétszeresére duzzadt, szóval érdemesebb kis formával csinálni. Míg sült, tortabevonót olvasztottam egy kis margarinnal, majd a félig hűlt tallérokat félig belemártottam. Reggelig száradnak. ^^, A nevét anya találta ki. Én pedig roppant büszke vagyok magamra.

Egyéb iránt az egész művelet gondolkodástól száradtatásig egy óra volt. ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.