Úgy döntöttem, hogy leporolom a régi blogomat, és új receptekkel lepem meg az arra érdemeseket. Feltehetnénk a kérdést, hogy mégis mi a magasságos nyámnyilák cukros könyökéért szeretne valaki gasztroblogot írni, amikor egymást érik az interneten a kipróbáltnál kipróbáltabb receptek. Azoknak két szóval szeretnék válaszolni. Párolt lilakáposzta.

Történt ugyanis, hogy a kedvenc szupermarketem zöldséges pultja csábító és meglepően kicsi fejű lilakáposztát kínált. Mivel impulzusvásárló vagyok, rögtön meg is vettem egy gyönyörű, fényes, tojásdad káposztafejet, mondván, hogy valami szárnyassal jól megpárolom.

Az ominózus napon átbújtam az összes ismert gasztrogyűjteményes oldalt, és kiválasztottam a lilakáposzta elkészítésének leghülyebiztosabb módját. A karamellizált cukor-résznél, azért felszaladt a szemöldököm, de elég magas a homlokom hozzá, hogy nyugodtan tehet ilyen kitérőket.

Felkockáztam a káposztát, mert mi úgy szeretjük. Picit besóztam, félreraktam.

A kedvenc lábasommal felfegyverkezve nekikezdtem a főzési műveletnek. Kevés olajat kezdtem hevíteni, majd 4-5 evőkanál (most a diabetikusok, egészséges életmódot folytatók fordítsák el a fejüket) kristálycukrot karamellizáltam. Onnan tudod, hogy jó, hogy meglepően homogén, folyós állagot ér el, és kellemes barna színt ölt. A tapasztalatlanabbnak elmondanám, hogy mi ügyetlenek nagyjából 3 perc pánik és egy minimális égetés után érjük el ezt az állapotot.

Az okos receptünk ezután azt írta, hogy keverjük hozzá a káposztát. Az okos receptünk csak azt nem írta, hogy a hideg káposzta a forró cukorral ijesztő kemény kristályokat fog nekünk alkotni, ami „szerencsére” még épp annyira ragad, hogy az ijedten kiemelt fakanalat egészen bevonja, és azon visszavonhatatlannak tűnően megkeményedjen.

Két sírógörcs, és újabb fogadkozások közepette (miszerint én többet nem főzök csak nyüves teát) késsel lefeszegettem a karamellt a fakanalamról és visszahelyeztem a lábaskámba. Öntöttem alá egy kis vizet, és csodák csodája, a nonfiguratív cukorvirágok szépen beleolvadtak az egyre melegedő párolmányba. Tettem bele egy pici ecetet, hogy a szép lila színét megőrizze, leheletnyi borsot, és ízlés szerinti köményt. Fedő alatt pároltam kb fél órán át kislángon, majd újabb 15 percig fedő nélkül, időnként átkeverve, hogy a felesleges víz elpárologhasson.

Számszerűsítve:

1 közepes fej lilakáposzta

0.5 evőkanál 10%-os ételecet

4-5 evőkanál kristálycukor

só, bors, kömény ízlés szerint

két evőkanál olaj

Miután ez elkészült, gondoltam mégiscsak szükségem van egy lábon kihordott agyvérzésre, és gombával töltött csirkemell tekercs mellé kínálom ezt a pazar káposztaélményt.

Számszerűsítve:

4 csirkemellfilé

25 dkg csiperke

15 dkg krémsajt

3 tojás

2 gerezd fokhagyma

reszelt parmezán

olaj

só, bors, zöldfűszer ízlés szerint

A csirkemellet hosszanti irányban bevágtam kiterítettem. Kiklopfoltam. A szintén tapasztalatlanaknak mondom, hogy ha frissentartó fólián keresztül, nem Asgard koronahercegével vetekedő csapásokkal, tehát gyengéden klopfoljuk a húst, nem lesz pépes, és ki sem szakad.

A kilapított húst enyhén sózzuk, borsozzuk, majd egy nagy alufólia ágyra fektetjük, hogy kiheverje a borzalmakat.

Eközben tojást verünk fel, krémsajtot és egy kis reszelt parmezánt keverünk hozzá. Ez utóbbi, ha nincs, rántsuk meg a vállunkat, mert amúgy semmit nem ad a recepthez, se ízében se állagában, csak olyan fancy-n hangzik.

Pirítsunk csiperkét akár vajon, oliva, vagy bármilyen olajon. Amikor a gomba levet enged borsozzuk, sózzuk, adjunk hozzá fokhagymát, és élvezzük ki a csodás illatokat, és pirítsuk míg a leve el nem fő.

A langyos gombát keverjük a tojásos-sajtos masszához, itt még ízesíthetünk, ha be vagyunk majrézva, hogy kevés a só. Vagy a fokhagyma miatt szerintünk egy kis bazsalikomot, vagy más zöldfűszert elviselne a töltelékünk. Ha nagyon folyós egy kanál zsemlemorzsával sűríthetjük. Ezt az egészet kenjük a húsra, majd az alufólia segítségével tekerjük jó szoros roládba. Izomembereknek most szólok, hogy az alufólia is szakad. Ha kész vagyunk a tekeréssel, a végeket szaloncukrot idéző módon zárjuk le. Ezt az indokolatlanul nagy húsos szaloncukrot fektessük tepsibe. öntsünk alá nagyjából két deciliter vizet. Fedjük le a tepsit is alufóliával, és toljuk be a sütőbe 1.5 órára. Az idő letelvén csomagoljuk ki a húst, és hagyjuk a sütőben, míg az ízlésünknek megfelelő módon meg nem pirul. Szigorúan hidegen szeleteljük, és tálaljuk egy szimpatikus tányérra a horrorkáposztával. És ha bárki megkérdezi, hogy ez a meglepően finom, látványnak sem utolsó kulináris atombomba macerás-e, legyintsünk, és közöljük magabiztosan „Semmiség!”.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.